Az öltözködésünk egy üzenet magunkról, amit sokan akkor is olvasnak, ha mi azt gondoljuk ezek csak stílusok, vagy éppen ez a divat.
Megjelent az érzéki nőtípus, aki a testhez tapadó ruhájában testit ígért a nap 24 órájában, és így sorsa a férfi morális nívójától függött. Jóság, lelki önátadás nélkül csak egy vamp lett, a női vámpír, aki leszívja a férfit.
Majd behódoltunk a Jégkirálynők előtt. A mosolytalan nő megfontoltnak tűnik, és a rendezettség benyomását kelti a lelkesedése hiányával. Valójában érzelmei megfagytak, megveti azt, aki kimutatja az érzéseit. Jelenlétében kétségbeesetten keressük önmagunkat. Egy időben minden kifutón divatlapon alig húszéves jégkirálynőket láttam. Azzal az ígérettel persze, hogy ha meg vagy felveszem azt a ruhát, amit a figyelmembe ajánlanak a képpel, én is olyan lehetek.
Hát én nem akartam olyan lenni. Én lelkesedni szeretnék az élet apróságaiért, örülni, még akkor is, ha nevetségesnek tartanak ezért. Szeretnék könnyed léptekkel szárnyalni a szeretett férfi oldalán, aki felelősséget vállalt értem, aki gyönyörködik bennem, aki oltalmaz engem és biztonságra találtam mellette.
Aztán terepmintás, durva anyagból készítettünk szoknyás kosztümöt. Ez volt a munkám és a mélypont is egyben. Azt gondoltam, hogy én már nem bíztathatok több hölgyet arra, hogy még keményebb legyen, hordjon ennyire férfias ruhákat. Ennek vége.
Szóval nem akartam a nap 24 órájában szexi üzenet lenni vagy kőkemény és érzéketlen ultimátum. Rájöttem nem is kell, hiszen a nőiesség annyival több ennél. Kifejezhetem, megmutathatom a magam módján, még akkor is, ha manapság talán kevesen kíváncsiak erre. Így megalapítottam a saját márkámat, és a vállalkozásomat, amiben egyedi ruhákat is tervezek és saját kollekciót is összeállítottam.
Ha érdekel keress bátran.