Stílusosnak azt a nőt nevezhetjük, aki önmagából, a saját karakteréből a legtöbb nőiességet hozza ki.
A női finomság egyik ismérve a szemérem. A hölgyi rejtőzködés, sejtelmesség hat legmélyebben az igényes férfi szívére.
Ezért fontos, hogy öltözködésünkben a kevesebb mindig több elvét érvényesítsük abban is mit mutatunk meg magunkból, és abban is milyen mértékben ékesítsük fel magunkat.
A geometriai formák funkcionalista minimalizmusában (nadrág) eltűnt a törékeny, finom arányosság és megejtő báj. Az örömtelen formai lecsupaszítottság száműzte a léleknek menedéket nyújtó szépséget, és gyönyörködtetést. A nagyon testhez simuló nadrágok megtépázták a női méltóságot.
Olyan területet tárnak fel a szemlélődő előtt, amelyet évszázadokig harangformában elzártunk az avatatlan szem elől. Férjünk, kincsének tekinthette ezt, az intimitás mélyebb minőségeként őrizhette. Ma azonban mindenkinek megmutatjuk. Hol marad így a rejtély?
Ha szoknyát, ruhát hordunk, persze nem túl rövidet és nem túl szűket, lehetőségünk van lágyságunkat, simogatnivaló puhaságunkat, védtelenségünket megmutatni és megélni.
A férfi felelősségvállalását a női védtelenség hívja életre. Ha meg mered mutatni, akkor megtörténik. Kinyitja előtted az ajtót, elveszi a nehéz csomagodat, nőnek néz és nőként kezel. Lovagias tettekre sarkallja a lehetőség, hogy engeded lovagnak lenni.
A mai rohanó világunkban azt gondoljuk, hogy praktikusabb egy nadrág. Ugyanakkor azt nehezen hisszük el, hogy a folytonos nadrág hordás megváltoztatja a mozgásunkat, viselkedésünket. Figyeljük csak meg, mennyivel hanyagabb a testtartásunk, mennyi olyan mozdulatot teszünk, amit szoknyában nem tennénk. Valójában ettől lesz egy kicsit férfias a megjelenésünk nadrágban.