Kategória: Magamról

Beküldve:

Miért akartam egy ponton elhagyni a szakmámat?

Az öltözködésünk egy üzenet magunkról, amit sokan akkor is olvasnak, ha mi azt gondoljuk ezek csak stílusok, vagy éppen ez a divat.

Megjelent az érzéki nőtípus, aki a testhez tapadó ruhájában testit ígért a nap 24 órájában, és így sorsa a férfi morális nívójától függött. Jóság, lelki önátadás nélkül csak egy vamp lett, a női vámpír, aki leszívja a férfit.

Majd behódoltunk a Jégkirálynők előtt. A mosolytalan nő megfontoltnak tűnik, és a rendezettség benyomását kelti a lelkesedése hiányával. Valójában érzelmei megfagytak, megveti azt, aki kimutatja az érzéseit. Jelenlétében kétségbeesetten keressük önmagunkat. Egy időben minden kifutón divatlapon alig húszéves jégkirálynőket láttam. Azzal az ígérettel persze, hogy ha meg vagy felveszem azt a ruhát, amit a figyelmembe ajánlanak a képpel, én is olyan lehetek.

Hát én nem akartam olyan lenni. Én lelkesedni szeretnék az élet apróságaiért, örülni, még akkor is, ha nevetségesnek tartanak ezért. Szeretnék könnyed léptekkel szárnyalni a szeretett férfi oldalán, aki felelősséget vállalt értem, aki gyönyörködik bennem, aki oltalmaz engem és biztonságra találtam mellette.

Aztán terepmintás, durva anyagból készítettünk szoknyás kosztümöt. Ez volt a munkám és a mélypont is egyben. Azt gondoltam, hogy én már nem bíztathatok több hölgyet arra, hogy még keményebb legyen, hordjon ennyire férfias ruhákat. Ennek vége.

Szóval nem akartam a nap 24 órájában szexi üzenet lenni vagy kőkemény és érzéketlen ultimátum. Rájöttem nem is kell, hiszen a nőiesség annyival több ennél. Kifejezhetem, megmutathatom a magam módján, még akkor is, ha manapság talán kevesen kíváncsiak erre. Így megalapítottam a saját márkámat, és a vállalkozásomat, amiben egyedi ruhákat is tervezek és saját kollekciót is összeállítottam.

Ha érdekel keress bátran.

Beküldve:

Miért kezdetem el a saját divatmárkámat építeni?

Ruhaipari mérnök vagyok és a szakma minden szegmensében dolgoztam már. Először kereskedőként az értékesítési oldalt láttam, majd gyakorlatiasabb területeken dolgozhattam. Voltam technológus, technikus, és a gyártás előkészítés különböző területein dolgozva összeállt a teljes folyamat. Az utóbbi években szerkesztő-modellezőként dolgoztam ismert designerek mellett, amiért mindig hálás leszek. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy egyre több ötletem van, és lassan szétfeszítenek. Meg akarom őket valósítani. Minden designernek megvan a maga stílusa, eljött az ideje, hogy én is megtaláljam a sajátomat. Azt éreztem, hogy ha nem próbálom meg valami összetörik bennem, és belevágtam.

Pár éve azzal szembesülök, hogy ha fel szeretnék öltözni ízlésesen, egy illő mértéket tartva, igen nehéz dolgom van. A korosztályom mindennapos, könnyed léptű, bájos eleganciáját, amit nem a lecsupaszított funkcionalizmus ihletett, szinte sehol nem találom. Hiányoznak a sejtelmesen redőzött, finom esésű anyagok, a lágy kedvességet, simogatni valóságot tükröző, nem szimplán a geometriai formákat követő szabásvonalak. A finom ívű, részlet gazdag megoldások emelik a megjelenésünket. Jól esik a szemnek megpihenni egy harmonikus, kedves részleten. Nem utolsó sorban, ha egy kedves melegszívű nő nem csak a mosolyával, hanem öltözetével is meg meri mutatni belső női minőségét, az ígéret a férfinak. Arra, hogy a nő nagyra értékeli az érzelmek önfeledt kifejezését, a képzelet szabad szárnyalását. Képes rajongani eszmékért, magasztos célokért, vonzódik a nagy érzések iránt. Vágyik a rutinon túli igényességre, ideált keres, akiért lelkesedhet.

Rohanó világunkban talán már nem is értjük miért szomjazzuk annyira, hogy egy nő gyönyörködtessen bennünket a megjelenésével. Milyen is az, amikor egy terembe belépve mosolyt csalunk az emberek arcára a meleg kisugárzásunkkal. Ezt a belső szépséget sokszor láttam már megszületni akkor, amikor a leszakadozott én részeink újra összeforrva szövetségre léptek egymással boldogságunkért az öngondoskodás formájában. Öngondoskodás az is, amikor időt, energiát nem sajnálva biztosítjuk magunk számára a hiteles, önazonos megjelenést. Amelyik támogat bennünket. Tartást ad nekünk, hogy büszkén, méltósággal viseljük és elismerjük belső értékeinket, eredményeinket és a sebeinket is. Végső soron szavak nélkül mutat be minket a világnak. Szeretném a hozzám forduló nőket megtanítani az öltözködés nyelvén kommunikálni. Az öltözködés nyelvén kifejezni, az önmagunk iránti elismerésünket, értékeink melletti elkötelezettségünket, a tiszteletet mind szakmai mind személyes eredményeinkért.